A Maradj velem! Leiner Laura Iskolák Versenye című trilógiájának második része. Az Ég veled! az első rész a Maradj velem! pedig a második.
A történetet Újvári Hanna szemszögéből élhetjük át, aki matek versenyekre járt, gameplay videókat csinált és teljes szociális életet élt egészen egy fordulatig. Hanna egy éve elvesztette anyukáját, ami akkora hatást vetett a lány életére, hogy minden megváltozott. Nem járt matek versenyekre, nem videózott többé és eltolta magától a barátait. Apjával élnek Budapesten.
Ám ez a nyár más lehet… Ugyanis Hannát felkérték, hogy részt vegyen az IOV-on az Iskolák Országos Versenyén amiről mellesleg még senki nem hallott. Apja unszolására elfogadja a felkérést és elindul három másik diákkal: Lórival, aki inkább az erőnléti dolgokban van otthon, mint a szellemiekben, Bernadettel, a vízilabdás lánnyal és Zsombival, a kilencedikes kissráccal, aki a robotika és számtan részében jeleskedik. Nem tudjuk hova mennek, nem tudjuk milyen feladatok lesznek és nem tudjuk kik lesznek az ellenfelek és mit lesznek képesek megtenni a győzelemért.
Persze ez az első könyv fő tartalma és itt szeretném leszögezni, hogy a továbbiakban SPOILER-ek várhatóak. Nem rakom ki minden pici rész elé, hogy pontosan hol, úgyhogy úgy olvassátok tovább. A VÉGÉN lesz még egy SPOILER MENTES összegzés, akit érdekel.
Ugye az előző könyv valahol ott maradt abban, hogy a sárga csapatból Máté elárulta a csapatot. Hanna és Zsombi mentek az esti feladatra, amit kicsit benéztek, mert erőnléti része is volt. Zsombi leblokkolt és Hannának egyedül kell teljesítenie a feladatot. Futás közben meghúzza a bokáját és amikor segítséget kér a sárga csapat tagjaitól ők ott hagyják. Végük Kornél segít neki ezzel a fiú kockáztatja a bentmaradásukat.
Ez egy elég erős lezárása volt az első résznek és már akkor iszonyatosan vártam a következő részt. Azt hittem, hogy a második rész nem fog nagyot ütni, de… Ó te jó ég!
Egyből egy nagyon aranyos Kornél-Hanna pillanattal kezdünk, amitől hatalmas fangörcs rohamom lett. Egyszerűen imádom őket együtt. Leiner Laura könyveiben nagyon jó szerelmi szálak vannak. Mindet imádom és az Iskolák versenye kötetek sem kivételek ez alól.
Ezután indulunk is a következő feladatra. Laura tökéletesen át tudja adni a feszültséget, a rohanást, a tudatot, hogy bármelyik pillanatban kieshetnek szereplőink, de mégsem olyan, mintha kapkodnánk. Követhető, de nem túlzottan egyszerű és ez az egész könyvre igaz.
A történet közepe felé haladva kicsit túlságosan megoldódnak a dolgok. Ugye eddig a csapat kicsit szét volt hullva és nem bírtak rendesen együttműködni. Ám ez változik. A drámák már nem olyan frissek, van ami meg is oldódott. Ám ez pusztán csak a látszat… A vihar előtti csend. Túlságosan szembetűnő volt a sok akció után egy kis nyugalmas, dráma mentes rész. Nekem konkrétan fel is tűnt miközben olvastam, hogy: “Most min fogok aggódni?” Utána viszont! Meg nem állt az izgalom egészen a végéig. Akik olvasták biztosan tudják, hogy miről beszélek. Nem tudom, hogy csak nekem tűnt-e fel ez a szünet szerűség, de még csodálkoztam is rajta. Utána viszont megtudjuk Máté titkát. És Máténak sötét titka van…
Onnantól viszont én majdnem minden oldalnál kiakadtam, hogy mi fog történni. Ha eddig volt olyan alkalom, ahol leraktam a könyvet az max azért volt, mert vagy bealudtam, vagy rám szólt a tanár, hogy tegyem el a könyvet. (“Nem szeretne esetleg a kisasszony lemenni a büfébe inni egy kávét, hogy teljes legyen az összkép?” - történelem tanárnő)
Szóval azt a mindenit. Már nagyon várom, hogy mi lesz és hogyan fog folytatódni Kornél és Hanna kalandja. Főleg a vége után! Gyerekek nekem ott megszakadt a szívem. Legszívesebben kitépném Mátét a könyvből és megverném! De komolyan!
Viszont bármennyire is szomorú, ami történt én úgy gondolom nem sikerült volna ilyen jóra a könyv ha ez nem történik meg. Bármennyire tiltakozunk ellene, ennek így kellett lennie. Én személy szerint ezért is várom nagyon a következő részt, mert szerintem Kornélnak nem ez a sorsa, de ez lehet csak az én véleményem. Én így tartom fent a reményt, hogy Hanna és Kornél még lesznek együtt a trilógia alatt.
Szóval összességében nekem nagyon tetszett. Izgultam, voltak szokásos poénok, kedves és szívmelengető részek, egy szóval az írónőnk hozta a formáját és egy újabb remekművet olvashattunk szerintem mindannyian.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a könyvajánlót! Remélem még így is tetszett, hogy nem éppen a közel múltban írtam! Ha tetszett még nézz körbe az oldalon, mert ennél csak jobb dolgokat találsz! Ha pedig tetszik a blogom, ne felejts el feliratkozni a hírlevélre, hogy e-mailben jelezze az új posztokat! Le ne maradj! Szép napooot!
Katt a képre
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése