Itt az elején szeretném leszögezni: ez a történet csodálatos volt. Annyira beleszerettem a karakterekbe, a helyszínekbe és a MidLife Crisisba, hogy amikor befejeztem, csak egy dologra tudtam gondolni. Többet akarok!
Kezdeném akkor a történettel, hogy ti is megértsétek miről beszélek.
Anna és Josh nem ismerik egymást, de egy ágyban ébrednek egy reggelen az isten háta mögött egy ismeretlen házban, kint pedig mínusz húsz fokkal dübörög a hóvihar. Bár egy hatalmas rejtély, hogy hogyan kerültek oda, találnak néhány nyomot a házban és rá kell döbbenniük, hogy kiesett öt év az emlékeik közül. Mindkettőjüknek meg volt tervezve az élete. Anna éppen készült férjhez menni, Josh pedig az egyetemen tengette mindennapjait és reménykedett benne, hogy zenész válik belőle. Sikerült elérniük a céljaikat? Ha nem, akkor mégis mi történt az életükkel és mit tettek, hogy ilyen súlyos emlékezet kiesést szenvedtek el?
Hamarosan pedig kiderül, hogy a kiesett öt év, talán életük egyik legfontosabb öt éve volt.
Dióhéjban ez az alapsztori. Engem már ez is megfogott, amikor először leemeltem ezt a könyvet a Libri egyik polcáról. Őszintén sokkal sokkal több volt benne, mint amire én számítottam.
Eredetileg azt hittem ez egy tipikus ilyen, “jaj elraboltak és vajon ki tehette ezt velünk és miért?”, de nem! Szereplőink elkezdenek emlékezni a dolgokra és minél több minden derült ki, annál inkább megbizonyosodtam róla, hogy ez nem egy jellegzetes sztori. Annyi zseniális csavar volt benne, amikre nem számítottam volna! Nagyon tetszett a gondolatmenet és az, hogy milyen jól van kitalálva az egész könyv. Minden mindenre épül amit szép lassan mi is egyre jobban láthatunk.
Anna nem boldog az életével és ez hamar ki is derül a történet során. A vívódásai és az új élet reménye nagyon megfogott engem. Az egész könyv alatt szurkoltam Annának, hogy megtalálja önmagát, és ne egy szorongásnak és várakozásnak élje meg az életet.
Egy kissé azonban bökte a csőrömet, hogy pont ezért, amiért nem tudja, hogy hol az élete nem is tudunk meg róla annyi mindent, mint Joshról. Nekem úgy jött le, hogy Annának nincsen hobbija és a céljait se tisztázta. Annyit tudunk, hogy élni akar és kibontakozni az eddig biztonságosan élt életéből.
Persze ez a sztori miatt teljesen érthető, de én akkor is szívesen hallottam volna valamit, ami biztos pontnak tűnhet az életében. A történet ezen részével én személy szerint nem tudtam teljesen azonosulni, mert én egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet a céljaim nélkül. Mindig van mit csinálni, nem tudok unatkozni.
Azonban meg tudom érteni, hogy ez miért kellett a történet szempontjából.
Ennek ellenére is imádtam a karakterét és inspiráló volt látni, hogy tényleg próbálja megkeresni önmagát és azt, hogy mit akar az élettől. Ráadásul teljesen hiteles volt.
Josh egyetemista és a zene a mindene. Van egy bandája is, akikkel csak a garázsban zenélgetnek, de ez megváltozik.
Joshba szabályosan beleszerettem. Hihetetlen, hogy a környezetének hátat fordítva, nem engedve az őt lehúzó szavaiknak elmegy és valóra váltja az álmát. Senki sem hitt benne, hogy sikerülhet neki, sőt! Megvetik érte a családjában, de ő kitartóan és elkötelezetten menetel azért, amit a legjobban szeret. Hihetetlen elvei, jelleme és lelki vesződései vannak a történet során. Teljesen magával ragadott a karakter, a személysége és a története. Ha jól emlékszem, egy Josh-fejezet előtt soha nem raktam le a könyvet. Olyan érzelmeken visz keresztül a történet Josh szemszögéből, ami egyszerűen elképesztő és borzasztóan hiteles. Megszakadt a szívem amikor tudatosult bennem, hogy soha többet nem fogok új dolgot megtudni Joshról. (FRISSÍTÉS: DE FOGOK!!!)
Ám talán ez így jobb is. Így az egész az én fantáziámra marad és egy boldog befejezést képzelhetek el nekik, amiért az egész történet során dolgoztak és küzdöttek a szereplők.
Nem szeretnék túlságosan spoilerezni a történetből, mert szerintem mindenképp megéri elolvasni.
Annyit még azért elmondok, hogy én teljesen beleőrültem a történet morális igazságával foglalkozó szálba is. Josh és Anna a szabályoknak bemutatva megy a világ ellen. Persze rengeteg a kockázat és a vívódás, illetve van egy milliószor egyszerűbb út is. Azonban annyira hihetetlen volt látni, hogy felforgatnak mindent, hogy boldogak legyenek. Én örülök, hogy így lett. Beletörődhettek volna abba, ami van, de őszintén, azok nem voltak fenntartható állapotok.
Nagyon tetszettek a főszereplők gondolatai, hiszen igazából, ha az erkölcsi elveket nézzük, ők a történet “rosszfiúi”. Mi azonban mégis nekik drukkolunk és szeretnénk ha boldogok lennének annak ellenére, hogy alapesetben rossz, amit csinálnak.
Ám a végén… az a csavar! Annyira zseniális volt és annyira kellett oda, hogy azt elmondani nem tudom! Végig mosolyogva olvastam.
Akik olvasták ezt a könyvet, szerintem azoknak a nevében is mondhatom: köszi Josh! :)
A Kora Február egy elképesztő történet, aminek sikerült hamar belopnia magát a szívembe. El sem hittem, amikor befejeztem. Annyira magával ragadott, hogy nem is vettem észre, ahogy fogyatkoznak a kezem alatt a lapok. Egyszercsak lapozni akartam és már nem tudtam hova, becsukódott a könyv.
Nagyon nehéz egy könyvajánlóval átadni mindazt, ami ebben a könyvben benne van. Ezért sem bírtam napokig leülni, hogy megírjam ezt az ajánlót. Kellett egy kis idő, amíg a lelkem is visszatér a való világba.
Köszönöm, hogy elolvastad a könyvajánlómat. Ha tetszett és már úgyis itt vagy a blogomon, akkor nézz még szét, ugyanis rengeteg hasonló témában írok posztokat. Biztosan találsz még valamit! Szép napooot!
Katt a képre
Itt is megtalálsz:
Instagram:
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése