SR-sorozat Külön Kiadás



Ashton (évekkel ezelőtt)

A szalon meglehetősen pici volt, számomra fojtogatóan kicsi. 
Még mindig alig tudtam elhinni, hogy hol vagyok és legfőképpen azt, hogy miért vagyok itt. Olyan sok minden történt az elmúlt néhány hónapban, évben. Bő két éve még vidáman rúgtam a bőrt az udvaron Cleggel és a többi gondtalan sráccal a saját gondtalan életemben. 
Most viszont itt ülök egy tetováló szalon lobbijában és arra várok, hogy felvarrják rám a helyi drogbanda logóját, ami által teljes értékű taggá válhatok. 
Először azon gondolkodtam, hogy mégis hogy jutott el az életem idáig. Mi volt az ami tényleg arra az elhatározásra juttatott, hogy nekem a Street Rebelben van a helyem? A sötét gondolatok, ahogy ellepték az agyamat, csomó keletkezett a torkomban. 
Így a “nosztalgiázás” helyett inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy hova kérjem a vadi új tetkómat. Valami olyan helyre kellett, ahol se anya se Will nem lássa meg. Bár anya sejtette, hogy mire készülök. Talán már tudta is. Gyorsan terjednek a pletykák a szomszédságban és biztos voltam benne, hogy amit tettem nem marad majd visszhang nélkül. 
Elhúzódott a szalon függönye és kilépett rajta egy barna hajú, barna szemű, korombeli mexikói srác. Ahogy megfordult, hogy még váltson néhány szót a csajjal, akkor vettem észre a friss tetoválást a tarkóján. Az SR lógója. Ezek szerint ő is újonc volt, mint én. 
-Ashton Hart? - érdeklődött a csaj rám nézve. A barna hajú srácnak a nevem hallatán, döbbenten villant rám a tekintete.
-Te vagy Ashton? - kerekedett el a szeme. Furcsa érzés járta át a testem attól, hogy felismert. Talán büszkeség? Nem tudom. 
-Igen - feleltem kissé bizonytalanul. Nem szoktam hozzá, hogy random emberek ismerjenek. Főleg nem a Street Rebelből. 
-Te beteg vagy ember! Ilyen belépőt! Beleírtad magad a történelembe - nevette el magát és pacsira nyújtotta a kezét. Elég abszúrdnak éreztem, hogy ő nevet azon, ami történt, de végül is? Mi mást lehetne csinálni a múlttal ha nem nevetni rajta?
-Matteo Dolores. Talán még látjuk egymást - mosolygott és aztán el is kellett mennie. Szimpi srácnak tűnt, reméltem tényleg talizom még vele.
-Na gyere! Eldöntötted már hova kéred? - invitált be a csaj a függöny mögé. Kedves mosolya őszintén egy kis erőt adott. Gondolom nem én vagyok az első, kissé zavarban lévő srác akit tetoválnia kellett. Igazából nem a tetkó ijesztett meg, amúgy is akartam. Sokkal inkább minden, amit jelentett. Dehát én akartam ezt, hogy így legyen. Vállalom is a következményeit és nem egy beszari pisisként. 
-Aha. Lehet a hátamra? - kérdeztem. Őszintén semmit nem tudtam a tetkókról, pedig apának is volt.
-Persze? Valami konkrétabb? - érdeklődött a csaj, miközben az eszközöket pakolászta. 
-Nem tudom, te mit ajánlasz? - gondolkodtam. A hátamon már jóesetben nem fogják meglátni a többiek. A csaj megkért, hogy vegyem le a pólóm és forduljak neki háttal, majd tanakodva meredt rám. Úgy éreztem magam, mint amikor a graffitis felméri a terepet, hogy eldöntse hol is nézne ki jól a teg. 
-Mondjuk a lapockáid közé? - szólalt meg végül, mire megvontam a vállam. 
-Oké - egyeztem bele. Hasra fektetett és mondta, hogy próbáljak meg ellazulni. Én igyekeztem kizárni mindent a fejemből és felkészülni a fájdalomra. Amikor a tű hozzáért a hátamhoz összeszorítottam a fogaimat és csendben szenvedtem. Jó fej volt a csaj. Végig bíztatott és kérdezte, hogy akarok-e esetleg szünetet tartani. Úgy voltam vele, hogy inkább legyek gyorsan túl rajta, így nem állt meg. Egy idő után hozzászoktam annyira a fájdalomhoz, hogy már nem is neveztem volna hatalmas szenvedésnek az egész folyamatot. Sikerült kizárni a fejemből a fizikai fájdalmat. Talán azért, mert rondább dolgok voltak a fejemben annál, ami éppen a lapockáimat ostromolta. 
Így került egy 10 centi magas SR lógó a hátamra.
Így lettem hivatalosan is a Street Rebel tagja. 

 Köszönöm, hogy elolvastad! Ha már itt vagy a blogon nézz szét! Hátha találsz még valami olvasni valót a rengeteg témában! 
Katt a képre


Megjegyzések

Megjegyzés küldése