Kicsit féltem amikor elkezdtem, mert a könyv össz-vissz 119 oldal hosszú. Úgy éreztem, hogy ennyi oldalon egyszerűen képtelenség valamit teljesen kifejteni. Ez a könyv végén is megfogalmazódott bennem, amikor még szerettem volna tovább olvasni és lezáratlannak éreztem a történetet. Viszont miután ültem rajta egy kicsit be kellett látnom, hogy ez így volt jó.
Miről is szól a könyv?
Tania, a 14 éves leányzó szemén keresztül láthatjuk a világot, ahol minden idegesítő. Idegesítő az anyja által vezetett, hazugságokkal teletömött mesebeli blog, az apja új, olasz barátnője, a bátyja, aki elköltözött tőlük és persze a tesiórai futás is. Egy lázongó kamasz, akinek megváltozik az élete, amikor kiderül, hogy az anyjának mellrákja van. Tania és édesanyja együtt vágnak bele a küzdelembe és mindent megtesznek azért, hogy együtt maradhassanak.
Hogy őszinte legyek Tania-t az elején nagyon nem szerettem. Egy idegesítő csaj aki már csak azért is lázadni szeretne, pedig amúgy semmi oka nem lenne rá. Ezt pedig minden módon kifejezi!
Ám a könyv főként az ő karakter fejlődését mutatta be, ami viszont tetszett hiszen a főszereplőnk pozitív irányba változott.
Írói szemmel is nagyon különleges volt ez a könyv, mert nagyon egyedi megfogalmazása van és különös gondolatokat vet fel. Lehet ez csak a francia irodalom sajátossága (még nem olvastam sokat francia íróktól). Mindenesetre Anne Percinnek sikerült úgy leírnia ezt a történetet, hogy fontos gondolatokat tartalmazzon és tényleg egyedi megfogalmazása legyen ezeknek.
Illetve tetszett, hogy gyakran egy-egy jelenet mutatott rá a főszereplőnk érzelmeire ahelyett, hogy maga a Tania írta volna le. Úgy éreztem ez azért van, mert Tania még nem képes felismerni és kimondani mindent amit érez, mi olvasók viszont a tettei alapján tudunk következtetni arra, hogy mi is játszódik le benne.
Ez egy olyan dolog, amire én meg személy szerint sohasem gondoltam, hiszen korban nem állok olyan távol Taniatól, úgyhogy különös volt nekem ezt így látni és észrevenni.
Egyébként kapunk egy aranyos szerelmi szálat is a történetbe. Nem ezen van a hangsúly, de az elménk tovább gondolhatja ezt a szálat.
Az is nagyon tetszett, hogy ez alapvetően nem egy depressziós hangulatú könyv. Persze vannak olyan jelenetek, ahol elhomályosodhat a tekintet, de ezzel párhúzamosan olyan is akad, ahol mi is hangosan nevethetünk. Nagyon jó egyensúlyt tartanak egymással a jelenetek és nagyon hitelesek a reakciók is.
Nagyon tetszett ez a könyv. Nem hittem, hogy százhúsz oldalba ennyi mindent bele lehet rakni. Inkább a gondolatokra és az érzelmekre, illetve a felnövésre koncentrál, de nagyon jól is csinálja. Mindenkinek ajánlom, hiszen soha nem árt kicsit nehezebb témában/dolgokban is részt venni. A remény kalózai egy ilyen témát pedig egyáltalán nem tragikusan mutat be.
Ennyi lenne mára! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a könyvajánlómat! Te olvastad ezt a könyvet?
Ha tetszett és már amúgy is idekeveredtél a blogomra, akkor nézz szét a többi bejegyzésem között is! Hátha találsz valami olvasnivalót! Emellett pedig iratkozz fel a hírlevélre, le ne maradj az új posztokról!
Szép napooot!
Katt a képre
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése