Idegpálya: Film vs. Könyv


Elérkeztünk ehhez a poszthoz… édes istenem… a film után csak rosszabbnak hat a könyv...

Sokan ismerhetitek az Idegpálya című filmet, amely a szintén Idegpálya névre hallgató könyv alapján készült. (Milyen meglepő…) A filmet már régebben is láttam és akkor nagyon tetszett, most novemberben pedig balszerencsém volt a könyvet a kezemben tartani, amely után azon gondolkodtam, hogy esetleg a film is ennyire gagyi volt és egyszerűen nincs ízlésem a filmekhez? Miután pedig megnéztem a filmet örömmel konstatáltam, hogy a film tényleg jó, ám elszomorított, hogy megtaláltam az első könyvet, amelyből jobban sikerült a film. Ma pedig ezt a kettőt szeretném nektek összehasonlítani. 


Ha kíváncsi vagy Jeanne Ryan Idegpályájáról írt könyvajánlómra, akkor ide kattintva elolvashatod. Addig én bele is kezdenék az összehasonlításba!

1.Karakterek


Kezdjük a főszereplővel, Vee-vel. Könyv-Vee egy láthatatlan lúzer, aki a saját életében is mellék szereplő, a hisztijeiről és naívságáról már ne is beszéljünk. Legalább ez kicsit javul a könyv végére. Film-Vee viszont egy vagány csaj, aki csak azért nincs a figyelem középpontjában, mert nem AKAR ott lenni. Megtehetné, de ő tökéletesen el van a saját világában, amely külső szemlélőnek elég unalmas lehet és persze Film-Vee is ki szeretne belőle törni, akár csak egy éjszaka erejére is. 

Mind a filmben mind a könyvben elég egyszerű karakterek jelennek meg, ám a film ad nekik egy kis egyediséget és szerethetőséget, míg a könyvben olyan mintha az írónő túl sok szereplőt válogatott volna be és azt se tudja melyikkel foglalkozzon éppen. 

Karakterek terén egyértelműen a filmet szerettem jobban.

2.Cselekmény


Nem túlzok ha azt mondom, hogy a könyvben és filmben mindössze a cím, a karakterek neve és a világ alap koncepciója a közös. Ezen kívül semmi, de tényleg semmi nem hasonlít!

A filmben a program által kapott kihívások sokkal semlegesebbek. A szereplőknek olyan dolgokat kell megtenniük, amelyektől mindenki elborzad nem csak a játékosok. Megértem, hogy miért nézik az emberek a játékot. 

A könyvben viszont személyre szóló feladatok vannak, amelyeknek a jelentőségét csak azért érzik az olvasók Könyv-Vee esetében, mert a fejében vagyunk! Mindenki másnak a kihívásai olyan hidegen hagytak. Persze, tuti kínos nekik, de nem tudom kik ők, nem fogok velük együtt érezni! A könyves világban nem értettem, hogy miért nézné bárki a játékot. Persze a játékosoknak tuti rossz, de én ezt honnan tudjam?

Őszintén szólva a vége is jobban tetszett a filmnek. Nem maradt bennem semmilyen lezáratlan kérdés, semmilyen elégedetlenség és nem próbált meg semmilyen erőltetett csavart beszúrni a végére. Nem úgy, mint a könyv ahol még kissé indokolatlannak is éreztem az epilógust. 

3.Világ


Még az alap világban is vannak eltérések a könyv és a film között. 

Ugye a történet ebben a sci-fi világban játszódik, ahol létezik egy játék (könyvben: MERSZ, filmben: Idegpálya) amely egy online felelsz vagy mersz a felelsz rész nélkül, minden feladat teljesítése után pedig ajándékban részesülsz. Eddig tiszta sor.

A filmben ez csakis pénz formájában jelenik meg, míg a könyvben konkrét személyre szóló ajándékokat is lehet nyerni. Az ajándékozási rendszer jobban tetszett a könyvben, bár ott indokolt is volt, hiszen Vee csak a nyeremények miatt folytatta ott a játékot. A filmben Ian volt a fő indok, illetve az a szabály, amely szerint ha szólsz a rendőröknek a játék titkos rétegébe fogsz tartozni. A játék “rabjává” válsz, ahonnan csak nyeréssel léphetsz ki. Ez nagyon tetszett a filmben, mert így nagyobb veszélyt jelentett a zsaruk riasztása és Iannek is adott egy érdekes háttérsztorit, ami a könyvben konkrétan nincs. Nem derül ki soha tisztán, hogy Ian miért is játszik! 

A könyv világban nem tetszett, hogy arcot adtak a játéknak. Ezt úgy értsétek, hogy a játékosok gyakorlatilag videó chat formájában kommunikáltak két játék vezetővel akik, bár nem voltak felelősek a konkrét játékért, de őket képviselték. Örültem, hogy a filmben teljesen névtelen marad a játék. Egy arc nélkül működtetett file, amely leállíthatatlannak tűnik ezáltal ijesztőbbnek is. 

4.Hangulat/Konfliktusok


A szerelmi szálat nálam egyértelműen a filmes vitte. Amikor nem rég újranéztem nem is emlékeztem, hogy Film-Vee és Film-Ian ennyire aranyosak voltak! Imádtam őket. A könyv párocska viszont olyan indokolatlan volt, hogy én arra vártam, hogy valamelyikük felkiált, hogy amúgy csak azért akar a másikkal smárolni, mert éppen ő van az orra előtt. 

Ahogy már feljebb említettem a filmben a történet végére minden konfliktusnak megvolt a kezdete, kibontakozása és helyes lezárása. A könyvben minden olyan kesze-kusza lett és végül arra se maradt idő, hogy egyáltalán a tetőpontra hágjanak Könyv-Vee kapcsolatai a barátaival. 

Hangulat téren azt kell mondjam, hogy nagyon szép a film. Tényleg gyönyörű operatőri és vágói munka van benne, amely elengedhetetlen volt ha a hangulatot nézem. A könyv megfogalmazásával nem volt semmi baj. Nem is volt egy “húderemek” irodalmi mű (bár ez könnyen lehet a fordítás hibája), de abszolút élvezhetőek voltak a leírások és párbeszédek. Az más kérdés, hogy néhánynak semmi értelme nem volt. 

A filmben folyamatosan érnek minket ingerek, ezáltal szinte nem lehet untakozni. Nevetünk egy jót vagy éppen szurkolunk a két főszereplőnek. Esetleg elgondolkodunk a történet mögöttes, pszichológiai tartalmán. 

A könyvnek őszintén szólva csak a vége izgalmas. Az is egy kicsit katyvasz, de ott azért van egy egész jó ideg tépés (amely egy ponton majdnem átment túl sokba, de szerencsére észbe kapott az írónő) és egy pont, ahol azt mondtam könyv-Veere, hogy tökös. 



Nem hittem, hogy valaha így fogom tartani, de megtaláltam az első könyvet, amiből jobb a film. Megpróbáltam úgy nézni a kettőre, hogy kissé különböző a műfajuk, de ez sem biztosított felmentést. A könyv a saját kategóriájában is gagyi. A forgatókönyv író és a rendező pedig egy gyönyörűt mentettek a trutyiból. 

Félre ne értsetek, egyáltalán nem tökéletes a film és nem is a legeslegkedvencebb filmem, de egy abszolút szórakoztató és újranézhető műsornak tartom és persze azért szeretem is. 


Mára ennyit! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad ezt a blog bejegyzésemet! Ha tetszett, és már úgyis itt vagy az oldalamon, nézz még szét, hiszen rengeteg hasonló és teljesen más tartalomban is találsz itt olvasnivalót! A következő posztomig pedig szép napooot!


Katt a képre





Itt is megtalálsz:

Instagram:

Megjegyzések