Kimberly (Érettségi előtt)
Itthon ültem a nappaliban. Anyáék elméletileg holnap érkeznek majd meg egy újabb üzleti útról, ami miatt már két hete egyedül voltam itthon. Mármint… nem teljesen egyedül. Ashtonnal kitaláltuk, hogy kihasználjuk, amíg csak miénk a ház, úgyhogy az elmúlt napokban gyakran aludt nálunk, amit én persze cseppet sem bántam. Ugyan a tanulással mindketten rendesen lemaradtunk, de nem pazarolhattuk el az utolsó estét az üres házzal.
Ám amíg nem érkezett meg, én addig a tételeim tanulásával töltöttem az időt. Illetve egy pici hang próbált meggyőzni, hogy amint Ashton megérkezik őt is rá kell vennem, hogy tegyen az érettségiért. Mondjuk ő csak akkor döntött úgy, hogy egyáltalán érettségizni fog, amikor járni kezdtünk. Úgyhogy most mindketten gőz erővel tanultunk, hogy behozzuk a lemaradást és néha együtt is tanultunk.
Viszont ma a Street Rebelhez kellett mennie, ezért vártam rá. Alapvetően nem zavart, tudtam tanulni és sikerült előrehaladnom. Az elején legalábbis így volt. Ashton már egy órát késett én pedig kezdtem aggódni. Mi van ha történt valami? Mi van ha mégsem mentek el a Vörös Viperák? Valami baj esett? Összeverekedett valakivel? Meglőtték?
Rosszabbnál rosszabb gondolatok és alternatívák lepték el az agyamat. Olyan ideges voltam, hogy öt percenként néztem az időre és realizáltam, hogy csak két perc telt el.
Végül megszólalt a csengő. Habozás nélkül az ajtóhoz pattantam és kinyitottam.
-Ne haragudj, hogy nem írtam csak... - kezdett Ash egyből magyarázni, de elnémítottam egy csókkal. Aztán többel és többel. Végül egymásnak döntöttük a homlokunkat. Éreztem, hogy fellélegzem, ahogy az illata bekúszott az orromba és éreztem teste melegét.
-Örülök, hogy rendben vagy - mondtam neki lehunyt szemmel, és akkor ő csókolt meg. Összeölelkezve léptünk be a házba, egy másodpercre se engedtük el egymást. A fiú hanyagul oldalra dobta a táskáját és a kabátját. Felemelt, mire lábaimat a dereka köré fontam. Bement velem a nappaliba és fél karral oldalra söpörte a szétdobált tancuccaimat, majd lerakott a kanapéra.
A hangulat egyre forróbb lett és aznap nem tanultunk többet.
-Carmen
Katt a képre
Megjegyzések
Megjegyzés küldése