-Rendben! Ügyes vagy! - vette el tőlem Ashton a kempo botot. Fáradtan és kifulladva támaszkodtam meg a térdemen. Ma valahogy jobban megdolgoztatott, mint általában. Mélyen szívtam be a levegőt, hogy enyhítsem a heves légzésem.
-Fejlődsz, bár eddig is jó voltál - szólt nekem a fiú és a kocsiból szerzett két vizet. Nem is értettem, hogy ő még csak izzadtnak sem tűnt, rólam meg szakadt a víz. Persze ez mindig így van. A srácoknak épp csak gyöngyözik a homloka (ami még szexi is lehet) a csajok pedig úgy néznek ki, mintha ruhástul ugrottunk volna vízbe. Ashton hozzám sétált és a kezembe nyomta a műanyag üveget, aminek a felét egy levegővel kiittam.
-Nagyon gyorsan fejlődsz. A végén már nem is kell tettetnem, hogy legyőztél - küldött egy pimasz mosolyt, ami mellé még egy kacsintást is kaptam.
-Jaj persze! Mint kéziben, ugye? - feleltem én is gúnyosan, de persze mindketten tudtuk, hogy ez csak a versenyszellemünkre vonatkozó csipkelődés.
-Ja nem, ott nyertem - huppant le mellém és erre a kijelentésre enyhén meglöktem.
-Az döntetlen lett! - ellenkeztem.
-Persze, persze - hagyta rám szórakozottan és a morcos fejemet látva átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.
-De most komolyan! Elképesztően jó vagy! Sok SR-snél jobban csinálsz jó néhány feladatot - nem tudtam eldönteni, hogy erre mit reagáljak. Bóknak kicsit fura volt, de közben felfoghattam úgy is, hogy büszke lehetek rá. Végül a büszkeség győzött, az extrém dolgok már régótaelkezdődtek, ez csak egy volt a sok közül, ami a kapcsolatunkat jellemezte.
-Carmen
Katt a képre
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése