“Vajon ez a nyaklánc illik a szettemhez? Vagy legyen a másik?” Gondolkodtam a tükör előtt és váltogatva odapróbáltam mindkettőt, de egyik se tetszett igazán. Elfordultam a tükörtől és tovább kotorásztam az ékszeres dobozban.
-Ha engem kérdezel, igazából az összes nagyon ronda, ami abban van - hallottam egy hangot és értetlenül fordultam körbe, de senkit nem láttam a szobában.
-Hm, oké... - engedtem el a dolgot... és most ékszer nélkül néztem végig magamon.
-Így meg túl unalmas - szólalt meg a tükörképem, mire a számat is eltátottam. Ekkor a kezével leintett, mielőtt még bármit is szólhattam volna.
-Tudom mit gondolsz! “Te...Te tudsz beszélni? Úristen!” És kirohansz, de pontosan ezért nem beszéltem eddig hozzád… de ma az őrületbe kergetsz! - hadarta hevesen gesztikulálva és erősen túl parodizálva a mozdulataimat.
-Khm… Mivel is? - kérdeztem vissza sértetten. Mi az?!!! Nem elég, hogy megszólalt, de ilyen bunkó?!
-Itt állsz már legalább 5 órája ebben a förtelmes ruhában és kiegészítőket nézel hozzá, amikor az egész már az elején megborult! Egyenesen ott, hogy megvetted ezt a ruhát! - mért végig kritikus pillantással, pont úgy, ahogyan én szoktam magam, aztán mielőtt még válaszolhattam volna már folytatta is.
-Meg amúgy hova a francba mész?! Jake Michalesnél nem készültél ennyit, mint most. Pedig a srácnak kellene lennie magának a tízes skálának, nem ám az egyik számnak róla - érdeklődött, és ahogy a volt sulim csapatkapitánya szóba jött igazából mindketten elmerengtünk egy kicsit. Annak a srácnak tényleg egy külön fogalom kellene a leírására.
-Ha nagyon tudni szeretnéd, állás interjúra - emeltem fel az államat és büszkén kihúztam magam. Egy pillanatig csönd honolt köztünk és már azt hittem, az egészet csak beképzeltem, amikor a tükörképemből kitört a röhögés.
-Te? Dolgozni? - kérdezte a nevetésében fuldokolva.
-Most ezen mi a vicces? - csaptam a combomra idegesen, hátha ezzel félbeszakítom a szórakozását.
-Hát… egyrészt… ha ebben a ruhában mész, ne húzd ki magad, mert ha megteszed, csak még nevetségesebben fog állni! - adta az első tanácsot, de amint végigmondta csak még jobban rájött a kacarászás.
-Másrészt… nem is tudsz dolgozni - itt már lenyugodott, de az arcára pofátlanul széles vigyor ült ki.
-Nem is tudod, mit fogok dolgozni - öltöttem ki rá nagyon érett módon a nyelvem.
-Hát… nem is érdekel, de ha ebben a ruhában mész, lenne néhány tippem - és megint felszakadt benne a röhögés a saját poénjára.
-Pilates edző, aki könyvtárosnak próbálja magát álcázni? - nevetett tovább és szinte már azt hittem, elesik.
-Személyi asszisztense leszek a Fitter Gym konditerem lánc tulajdonosának - közöltem csak úgy mellékesen, és ahogy gondoltam, erre felkapta a fejét.
-Ki a Fitter Gym tulajdonosa? - kérdezte kíváncsian és tudtam, hogy egyre gondolunk. Elő is vettem a telefonomat, hogy megmutassam neki a pusztán 27 éves srácot, akire apja korábban adta át az örökséget, mint hitte volna. A tükörkép tátott szájjal meredt még akkor is maga elé, amikor elvettem előle a telefont. Aztán megint végignézett rajtam.
-És te komolyan így akartál megjelenni ezelőtt a földre szállt isten előtt?- érdeklődött hitetlenkedve, mire vállat vontam.
-Segíts - kértem.
-Oh, ne félj szívem! Fogok! - tapsolt kettőt és már sorolta is, hogy melyik cuccaimat vegyem elő a szekrényemből.
-Tökéletes! Szerezd meg azt az istent! - mért végig büszke mosollyal az arcán én pedig elindultam.
-Mármint a melót… nem? - kérdeztem még vissza az ajtóból egy szórakozott mosollyal.
-Azt, azt... - legyintett nem törődöm stílusban én pedig kiléptem a szobámból.
-Carmen
Katt a képre
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése