Hogy őszinte legyek filmben sem szeretem a horrort, úgyhogy könyvben még csak nem is próbálkoztam. Valahogy nem találtam még olyan filmet, ami tényleg félelmet keltett volna bennem. Jó megijeszteni meg tudnak a jump scare-k, de ennyi. Ezért nekem nem éri meg horrort nézni. Ebből a szempontból, szinte csak a hang és látvány elemekkel tudják rám hozni a frászt, ami ugye hiányzik egy könyvből, szóval írott formában sose érdekelt a horror.
A Coralinenal viszont tettem egy próbát és tetszett.
Bár Neil Gaiman Coraline-ja egyáltalán nem nevezhető annak a vérfagyasztó, nem tudok este aludni típusú horrornak nekem ez nem is hiányzott belőle. Sokkal inkább mondanám egy ijesztő fantasynak, mint egy horrornak. Egyébként is az egyik megjelölése a fantasy.
A történet a kalandvágyó, felfedező Coraline életének azon részét mutatja be, amikor is családjával másik házba költöznek. A nyári szünet a többségnek a szabadság és a bulit jelenti, amíg Coralinennak különös módon inkább az unalmat. Főleg a soha véget nem érő esős napokon, amikor nem mehet el felfedezni az új ház környékét. A szülei nem foglalkoznak nagyon vele, pedig a lány hozzájuk fordul tennivaló reményében. Végül az esős nap alatt az új ház rejtekeit fedezi fel és így bukkan rá egy átjáróra. Egy átjáróra, ami a másik világba vezet. Ez a másik világ olyan, mint az igazi csak jobb! Finom ételek, gondoskodó szülők, muris szomszédok. Minden olyan, hogy azt Caroline imádja. Másik anyja és másik apja, kiknek gombszemük van, szeretnék, hogy Coraline ott maradjon, ám a lányt nem fogja meg ez túl mesebeli, másik világ.
“Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érek akkor?”
Nagyon tetszett a könyv. Bár rövid és nem túl bonyolult, de talán ez a szép benne. Valahogy nem tudtam eldönteni, hogy ez most gyerekkönyv vagy nem. Ennek a határán egyensúlyoz.
A hangulatkeltés azzal történik, hogy Gaiman inkább undorító és rettenetesen abszurd elemeket visz bele a történetbe. Például az egerek, akik zenélnek, vagy amikor a másik anya úgy kínál Coralinenak csótányokat, mint a bonbont. Nekem bejött. Nagyon jó alap hangulatot festett a világról.
Coraline-t, mint főszereplőt, nagyon megszerettem. Egy iszonyatosan bölcs és bátor kislány, akire bármit rá lehet mondani csak azt nem, hogy hisztis lenne. Nagyon okos és egy igazi belevaló lány. Kislányként biztos imádtam volna egy ilyen barátnőt.
Nagyon örülök neki, hogy most olvastam ezt a könyvet. Mostanra már tényleg nagyrészt elfelejtettem a filmet, bár abban is biztos vagyok, hogy sok a különbség. Miután befejeztem a könyvet, szinte azonnal meg akartam nézni a filmet, úgyhogy a napokban erre is fogok időtszakítani. (Már alig várom!)
Úgyhogy ha te is úgy vagy vele, mint én és a Horror nem tartozik a kedvenc zsánereid közé, de szívesen olvasnál valami abszurdabb történetet a Coraline tökéletesen neked való! Furcsa világ, bátor főszereplő és egyébként gyönyörű gondolatok is vannak benne. Egy próbát mindenképp megér!
A jövőben tervezek majd egy blog posztot a könyv és a film összehasonlításáról. Ha ez érdekel, akkor iratkozz fel a hírlevelemre vagy kövess be instagrammon, hogy lásd mikor kerül ki új poszt!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést. Ha tetszett és szívesen olvasnál még hasonlót nézz szét a blogon, hiszen rengeteg témában írok posztokat. Szinte biztos vagyok benne, hogy találsz valamit, ami érdekel! A következő posztig pedig szép napooot!
Katt a képre
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése