Igen. Huszonnégy órán át. Huszonnégy órán át csak könyveket bújtam és meg kell mondjam: Zseniális volt!
Már több ember tapasztalatait is végigkövettem, ahogy megcsinálták ezt a kihívást, de így is nagyon sokan írtatok, hogy mennyire gratuláltok. Ezt amúgy nagyon köszönöm, esküszöm sokat segített, amikor félkómás fejjel pörgettem a lapokat... nagyon sokat. Bár egy kávé talán jobban jött volna.
Amikor még csak készültem erre az egészre azt vettem észre, hogy sokan szeretik korán kezdeni a kihívást, hogy aztán legyen idejük aludni utána. Én már az elején tudtam, hogy ez az én esetemben nem opció. Én és a korán kelés nem vagyunk jóban, de azért megerőltetve magamat 9:00 kor felébredtem és elkezdtem olvasni. Azt meg kell jegyeznem, hogy így sem aludtam ki magam, ami ugyancsak megnehezítette az életemet a későbbiek folyamán.
Elsőként Neil Gaiman Sosehol című könyvét vettem a kezembe. (A címre kattintva megnézhetitek a könyvajánlót, amit írtam róla.) Ekkora már elkezdtem ezt a könyvet és a kihívás elején fejeztem be. Kicsit nehezebben tudtam elmerülni ebben a történetben, úgyhogy így utólag örülök, hogy még akkor foglalkoztam vele, amikor friss voltam.
Ezután jött Ivan Tapiatól A Professzor naplója, ami ugye A nagy pénzrablás című sorozathoz tartozó kötet. (Szintén írtam róla könyvajánlót.) Meg kell mondjam ez a könyv tökéletes volt erre a kihívásra. Attól vált különlegessé, hogy össze vannak keverve a fejezetek a könyvön belül. Ahhoz, hogy megtudd hol folytatódik a sztori, meg kell oldanod a rejtvényeket. El sem tudom mondani, ez milyen jól esett mentálisan. A rejtvények üdítően hatottak, és nem hiszem, hogy 18 órán át bírtam volna szinte teljesen kipihenve, ha nem ezt a könyvet olvastam volna másodikként.
Nagyjából 12 óra alatt olvastam el ezt a két könyvet és egészen odáig piskóta volt a kihívás. Egyáltalán nem esett nehezemre koncentrálni, sőt! Nagyon élveztem, hogy tényleg elmerülhetek a történetekben azzal a tudattal, hogy úgyse sietek sehova. Repültek az órák.
Eredetileg három könyvet jelöltem ki azzal a gondolattal “ha ezeket elolvasom, akkor már túlteljesítek magamon!”. Tényleg úgy voltam vele, hogy ha nagyon jó napom van, akkor örülök ezeknek. Aztán elértem a kihívás feléhez és a háromból kettővel már végeztem is.
A harmadik könyv Marie Lu Legend című trilógia kezdőkötete volt, aminek az olvasását már jó ideje halasztgattam, de tökéletes választásnak bizonyult. Olyan éjfél fele kezdtem kicsit lassulni, úgyhogy ekkor felpattantam a csodás szobabiciklimre és igen, így olvastam tovább. (És igen… a családom is furán nézett rám, amikor hajnali kettőkor könyvvel a kezemben bicikliztem a nappaliban…)
Hajnali háromkor fejeztem be a harmadik könyvet, illetve az edzést is. Szünetképpen gyorsan lezuhanyoztam és ahogy számítottam rá, innentől kezdett nagyon meggyűlni a bajom a kihívással.
Mivel még volt hat órám, úgy döntöttem folytatom a trilógiát, hiszen mindent kiolvastam, amit eredetileg elterveztem. (Igen, nagyon büszke vagyok!)
Úgyhogy hajnali négy körül levonultam a konyhába Marie Lu Prodigyjével a hónom alatt és csináltam egy kávét… aztán egy óra múlva még egyet… aztán elkezdtem sétálni, hogy ne aludjak el…
Hajnali ötkor is összefutottam a konyhában egy kedves családtagommal, aki nem volt tisztában vele, hogy éppen 24 órán át olvasok, úgyhogy halálra rémisztettem, ahogy zombifejjel ültem a Prodigy fölött.
Egyébként végül nem bírtam reggel kilencig, 8:30-kor leragadt a szemem.
De nem baj, mert így is büszke vagyok a teljesítményemre, valamint ennek nem az a célja, hogy szenvedjek, csupán kipróbáljam magamat ebben is. Így sikerült.
790 oldalt olvastam el, ami átlagban 32 oldal óránként. Szerintem nem rossz, nem rossz.
Aztán aludtam nagyjából négy órát. Aztán délután egykor, amikor lebattyogtam a konyhába a családom, akik éppen reggeliztek (igen, mi délután reggelizünk), megtapsolt. Ezért már megérte az egész.
Nagyon tetszett ez a kihívás. Élveztem és biztosan fogok még tartani ilyet. Ha úgy vesszük, három könyvet olvastam el valamint a hajnali biciklizéssel és sétálással elégettem 600 kalóriát… legalábbis a sportórám ezt mutatta…
Ajánlom azoknak, akik szeretnek valami pluszt csempészni a napjaikba és feszegetni a határaikat. Nagyon jó élmény. Illetve azon gondolkodtam még, hogy legközelebb kétszer 18 órát csinálok, ugyanis a 18 óra nagyon egyszerűen ment. Kíváncsi vagyok, két egymást követő napon mit tudok nyújtani.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot! Ha tetszett, akkor mindenképp nézz még szét a blogomon, mert ennél csak több eszementséget fogsz találni, tehát garantált a szórakozás. Szép napooot!
Katt a képre
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése