Idegpálya… nos igen! Valószínűleg sokan ismeritek az Idegpálya cimű filmet, ám lehet néhányan meglepődtök ha azt mondom az egész film egy könyvön alapszik.
Nagyon régen láttam az Idegpályát, úgyhogy nem emlékszem mindenre csak a lényegesebb elemeire és arra, hogy akkor nagyon tetszett. Egy tök izgalmas sci-fi akció filmre emlékszem és ezzel vágtam neki a könyvnek.
Azonban, hogy őszinte legyek a címen, a világon és a karakterek nevén kívül minden különbözik a kettőben! Szóval nagyjából úgy voltam felkészülve a könyvre, mintha matekot tanultam volna egy irodalom dogára. Ezt azonban majd egy későbbi posztban kifejtem. Most nézzük a könyvet!
A történet Vee-ről szól, aki az iskolai színjátszó kör sminkese és jelmeztervezője. Tipikusan egy olyan lány, aki még a saját életében is mellékszereplő. Amikor a titkos szerelméről kiderül, hogy igazából nem is tetszik neki Vee, hanem mind végig a legjobb barátnőjének csapta a szelet, a lány jelentkezik a MERSZ-be. Egy online felelsz vagy mersz játékba a felelsz rész nélkül, ahol minden egyes sikeres feladat teljesítése után személyre szóló ajándékot kapsz és ha szerencsés vagy bejuthatsz az élő közvetítéses döntőbe is.
Én igazából nagyon sok reménnyel nyitottam ki a könyvnek. Tényleg! Egyáltalán nem tökéletes ez a könyv, sőt! Nagyon nagyon sok a probléma vele, de szerencsére akkor sem érzem kidobott időnek az egészet. Illetve sok jó kritikát is olvastam róla, úgyhogy simán lehet, hogy ez csak egy nagyon megosztó könyv.
Kezdjük magával a főszereplővel. Vee szimplán idegesítő. Olyan könnyen el lehet csábítani őt és olyan könnyen megbízik emberekben annak ellenére, hogy közben azon gondolkodik, hogy nem kellene! Arról már ne is beszéljünk, hogy mindenről csak panaszkodni tud. Az iskola, a szülei, a legjobb barátnője, a láthatatlanként töltött élete és a játék, amire Ő JELENTKEZETT ÉS AMIBŐL BÁRMIKOR KISZÁLLHATNA. Azt viszont meg kell neki hagynom, hogy végig megy egy minimális karakter fejlődésen a könyv végére és legalább egy kicsit összeszedettebb lesz.
Van Ian. A dögös, titokzatos, rossz-jó fiú, akivel párba kerülnek. Iannek a stílusát bírtam. Amit megismertünk belőle az tetszett, de ez az. Nem ismertünk meg túl sokat! Az egész könyv alatt kaptuk a megjegyzéseket, hogy valami szörnyű dolog van a magánéletében, de soha nem derült ki igazán, hogy mi is az. Azt viszont nem értem, hogy miért szűrte össze a levet Vee-vel?
És akkor itt beszélnék is egy kicsit a románc szálról.
Nem értettem.
Én végig abban a meggyőződésben voltam, hogy Iannek a feladatai közt volt azt, hogy elcsábítsa Vee-t. A cukinak szánt jeleneteiknél mindig azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Vee persze első pillanatra tetőtől talpig beleszeret Ianbe, de én végig arra vártam, hogy a srác mikor vallja be, hogy ez az egész kamu. Nem kajáltam be, hogy ők tényleg éreznek egymás iránt valamit. Mintha valami házi bulis kavarás lett volna köztük.
A többi karakterrel elkezdődtek bonyodalmak, de soha nem fejeződtek be. Rengeteg konfliktust idéztek elő, de vagy nem tudtam annyit a karakterről, hogy az érdekeljen, vagy csak szimplán leszarták a konfliktust.
Viszont értem. Ez a könyv inkább a pszihológiai részére próbálta a hangsúlyt fektetni a történetnek. Arra, hogy mi mindent képesek megtenni az emberek egy pár új cipőért vagy egy nyaralásért. Ha pedig ezt nézem, akkor elmegy a dolog szódával. Viszont ez a pszihológiai rész a könyv nagyjából egy negyedében válik hangsúlyossá.
A könyv utolsó egy negyed az, ami tényleg beszippantott. Ahol tényleg izgultam egy kicsit, hogy most mi lesz és ahol tényleg volt néhány jó (ugyanakkor nagyon egyszerű) csavar az egészben. Bár ott is volt olyan pont, ahol már azt kívántam, hogy lendüljünk tovább, mert kezdtem elveszíteni azt a feszültséget amit éreztem. Szerencsére sikerült az izgalmat fent tartani, ami még sokáig bennem volt miután frissen elolvasva leraktam a könyvet.
A merésekkel kapcsolatban sem vagyok teljesen elégedett. Nagyon személyre szóló feladatokat kaptak, amiknek a súlyát persze Vee esetében általában értem (ha nem próbál éppen nagyon rejtélyesen terelni egyes témákról), de többiekében nem, hiszen az ő életüket nem ismertem. Illetve a MERSZ-et ugye nézők is támogatják. Viszont nem értem miért nézné bárki? Senki nem értené, hogy egyes feladat miért olyan megterhelő valaki számára. Persze a játékosoknak tuti nagyon rossz meg minden, de én azt honnan tudjam, hogy mennyire?
Mindegy is. A prológus is kissé sántított, de legalább volt valamiféle csattanó benne.
Összességében én úgy emlékszem, hogy a film ennél jobban tetszett, de kétségtelen, hogy nagyon más a kettő. Mármint… abból amire emlékszem nekem úgy tűnik, hogy nagyon más. Tényleg! Megyek meg is nézem!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a könyvajánlómat Jeanne Ryan Idegpálya című könyvéről! Ha tetszett akkor bátran nézz még szét a blogom hiszen rengeteg hasonló, illetve tök más témában is találsz bejegyzéseket! A következőig pedig nagyon szép napooot!
Katt a képre
Instagram:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése